* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Télen jó írni a nyárról. Talán azért, mert / van hozzá távlat. Kinézel az ablakon, / és tudod, hogy mindez itt lesz majd télen is. / Ha nem leszel egyedül, majd arra gondolsz, / hogy nyáron, amikor kinéztél az ablakon, / és egyedül voltál, hogy vártad a telet, / egy kávét, meleg teát, illatokat, amelyek / majd betöltik a szobát. / Akkor majd jó lesz / kinézni az ablakon, nem vágyni sehová, / összesepregetni a konyhában, odatenni a teavizet, / zenét hallgatni. Várni, hogy levelet kapjál / valakitől, örülni a hosszú estéknek. / Verseket olvasni a lámpafénybe, ha egyedül vagy, / hogy legyen ebben a versben valaki, aki olvas. / Egy zen-történetet a Sárga Császárról. / De jellemző, hogy nyáron a télről írtál / szívesebben, vagy az őszről. Kávét ittál, / mert nem tudtál aludni, és nem tudtál aludni, / mert túl sok kávét ittál. Más városokba vágytál, / más utcákba, füstös kocsmákba, kis mozikba, / ahol dohányozni lehet, izzadságszag van, / és közel a karácsony, amikor majd visszatérhetsz / a gyermekkorodba. Az asztalnál ülsz, lyukas / alumíniumpénzekkel játszhatsz, fel lehet fűzni, / rakosgatni, mint egy puzzle-játékot. Majd / rajzolhatsz egy tájat, a házat két ablakkal, / az ismerős fenyőfát / elé, a hó vastag leplét / a háztetőre, jégcsapokat az ereszre, / amíg kialszik a tűz, kihűl a szoba, / hallgatod a lélegzeteket magad körül. / Az ablakban elhomályosul a sárga ceruza / nyoma, a sötétben derengő asztali lámpa fénye. / Már csak a kutyák, a szél, a hó. / Egyre rövidebb szavak.
B.Sz.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
