Íme tárgyszerűsítve a "tanár" köszönete a diáknak, aki segített felfedezni, hogy a tanítás nem is olyan rettenetes dolog, mint amilyennek évekig gondolta.
fonalak: Barka Vitorlás
tű: 4,5 mm
minta: saját kútfő
És hogy mi a táska története? Elmesélem.
Minden évben van egy-két kedves
diáklány, aki rendszeresen jár be hozzám a könyvtárba, ezért-azért:
könyvért vagy segítségért, de leginkább jó szóért. Ebben a
tanévben is így volt: nagyjából szeptembertől F. is sokszor jött be, horgolótűt is
hozott magával és rengeteg kérdést pálcákkal, fonalakkal, mintákkal kapcsolatban.
Az áprilisi kolinapon szokás szerint kiállítást rendeztünk, ahová bárki behozhatta a
készítményeit és itt F. már egy csodás SBS-t mutatott be. Nagyon büszke
vagyok rá, hiszen ősszel kezdte a tudományt és tavasszal már látványos
eredménye volt!
Nem mondtam neki ma, mikor átadtam ezt az apróságot, hogy tulajdonképpen nagyon hálás vagyok: segített megerősödni abban a hitben, hogy én magam is jó úton haladok, még akkor is, ha az sokszor nagyon kacskaringósnak is tűnik. Nem mondtam, de itt most mégis megteszem.
Szóval: köszönöm.
Nem mondtam neki ma, mikor átadtam ezt az apróságot, hogy tulajdonképpen nagyon hálás vagyok: segített megerősödni abban a hitben, hogy én magam is jó úton haladok, még akkor is, ha az sokszor nagyon kacskaringósnak is tűnik. Nem mondtam, de itt most mégis megteszem.
Szóval: köszönöm.
12 megjegyzés:
Csak valami hasonlóan szentimentálisat tudnék ide írni tanár és diák, szülő és gyerek viszonyáról, arról, hogy mennyit tanulhatunk tőlük, és milyen jó, ha ezt tudatosítjuk is magunkban, de azt hiszem felesleges, hiszen te már úgyis pontosan tudod ezt. Úgyhogy inkább azt írom, hogy jó, hogy vannak még olyan tanárok, akik tudatosítják ezt magukban, és akár szavakkal, akár tárgyiasult formában hálásak tudnak lenni a tanítványaiknak. Szép lett a tatyó! :)
Hogy sikerült az ifjú hölgy érettségije?
Jó ilyet olvasni. :) Gratulálok és kitartást a következő tanítványokhoz is! :)
Köszönöm Eszter! ♥
Épp ma fog szóbelizni, úgyhogy nagyon szorítok neki! Remélem a táska egy kicsit eltereli a figyelmét az izgulásról ;)
Az írásbeli egészen jó lett - és persze neked is nagy-nagy köszönet azért a bizonyos segítségért! :)
Köszönöm Zsangyal! Már irányba állítottam a következőt ;)
Amikor tanítottam, mindig megköszöntem a gyerekeknek az órai munkájukat. Nekem annyira természetes, hogy a tanítás nagyon interaktív, kölcsönös, egymást segítő....folyamat! Sok iskolában tanítottam, és a könyvtárba mindig rengeteg gyerek volt-legtöbbször jó szóért mentek oda :-)
Akkor semmi horgolás meg kötés: ujjak keresztbe! :))
Miyen kedves vagy! És ez is olyan Orsis táska, olyan szeretet-pak! :) Köszönöm, hogy megosztottad! :)
Nóri, kedves, én köszönöm, hogy hozzászóltál! :)
Igen, ez így lenne természetes, csak hát sokszor mégsem ez történik, Zsuzsa. A könyvtár egy nagyon szerencsés, pozitív energiájú hely, mert nem kell számonkérni tulajdonképpen semmit (kivéve, hogy mikor hozza már vissza a könyvet a gyerek :P) és van idő megbeszélni azt, hogy mi bántja az embert vagy csak olvasott valami nagyon jót és ezt szeretné megosztani...
Nagyon jó, értékes, építő beszélgetések alakultak ki idén is, amikre nagyon kellemes visszagondolnom.
Horgolás, hímzés félredobva! Minden ujjam, ami rajtam található(kezek-lábak) x-ben! Minden érettségizőért. :)))
nálunk is nagyon népszerű könyvtáros katika :) gondolom, ugyanazért, amiért hozzád is szeretnek járni. gratulálok a horgolótanárnak és a diáknak is :)
Köszönöm Éva! Én is azt hiszem, hogy nagyon szerencsés vagyok :)
Megjegyzés küldése