terápia

Nemrégiben írt kedvenc fonalboltosunk a kötés-horgolás áldásos hatásairól, amelyet most ezen bejegyzéssel én is igazolni szeretnék.

Ugyanis, mint az ismeretes, egy hete bizony elsétált tőlem egy kedvenc bross és fájó űrt hagyott maga után. Nosza, megfogadva a kedves kommentelők tanácsát, nem hagytam magam ledönteni és horgoltam-nemezeltem két másikat. Úgy tűnik, sikeresen túllendültem a problémán...

A fonalak egyébként turiból származnak, a díszítésként ráhímzett barna gyöngyök (amelyek egyesek szerint erősen borsszemekre emlékeztetnek) pedig egy régesrégen elszakadt rózsafa nyakláncom maradványai. 

Ezekre a kitűzőkre már úgy vigyázok, mint a szemem világára :)

kitűzők ajándékba

Ezt a két kitűzőt még a májusi ballagások idején készítettem ajándékba, két, számomra igen kedves leányzónak, akik sokat jártak be hozzám a könyvtárba. 

Remélem (nemcsak ezért) néha-néha azért eszükbe jut majd a folyvást-valamit-bütykölő könyvtáros "néni" - és az a néhány ilyen-olyan; olykor fontos és párszor kevésbé fontosnak tűnő beszélgetés is.

A kitűzőkhöz a Gilice medvebocs, óperenciás, ananász, galambkék színeit, illetve Catania fonalakat és gyöngyöket használtam.

Mit eredményez, ha az ember egyedül üldögél itthon húsvétkor? Először is egy csomót nézegeti a netet, aztán rálel ilyesmikre, inspirálódik, majd nekiül horgolni és átvált kitűző-üzemmódba. Most már elpakolom a fonalaimat meg a gyöngyöket, de tényleg.

Megyek is, eszem inkább a főtt sonkából. További szép ünnepet! 

zöld, zöld!

Akárhányszor beszabadulok egy gyöngyboltba, valami zöldet mindig kell vennem. Még akkor is, ha nem is úgy terveztem! Nem értem. Aztán a rengeteg zöld gyöngy hónapokig heverészik a tartóban, hogy aztán egyszerre csak megszálljon az ihlet és tádámmm, kész is.
Íme tehát a ma délelőtti ihletődés. A másik kettő még tavaly augusztusban készült.

 - változatok egy témára -

És az asztalom, ihletődés közben. A jobb felső sarokban látszik, hogy a kávénak sokat köszönhetek ;)