Íme tárgyszerűsítve a "tanár" köszönete a diáknak, aki segített felfedezni, hogy a tanítás nem is olyan rettenetes dolog, mint amilyennek évekig gondolta.
fonalak: Barka Vitorlás
tű: 4,5 mm
minta: saját kútfő
És hogy mi a táska története? Elmesélem.
Minden évben van egy-két kedves
diáklány, aki rendszeresen jár be hozzám a könyvtárba, ezért-azért:
könyvért vagy segítségért, de leginkább jó szóért. Ebben a
tanévben is így volt: nagyjából szeptembertől F. is sokszor jött be, horgolótűt is
hozott magával és rengeteg kérdést pálcákkal, fonalakkal, mintákkal kapcsolatban.
Az áprilisi kolinapon szokás szerint kiállítást rendeztünk, ahová bárki behozhatta a
készítményeit és itt F. már egy csodás SBS-t mutatott be. Nagyon büszke
vagyok rá, hiszen ősszel kezdte a tudományt és tavasszal már látványos
eredménye volt!
Nem mondtam neki ma, mikor átadtam ezt az apróságot, hogy tulajdonképpen nagyon hálás vagyok: segített megerősödni abban a hitben, hogy én magam is jó úton haladok, még akkor is, ha az sokszor nagyon kacskaringósnak is tűnik. Nem mondtam, de itt most mégis megteszem.
Szóval: köszönöm.
Nem mondtam neki ma, mikor átadtam ezt az apróságot, hogy tulajdonképpen nagyon hálás vagyok: segített megerősödni abban a hitben, hogy én magam is jó úton haladok, még akkor is, ha az sokszor nagyon kacskaringósnak is tűnik. Nem mondtam, de itt most mégis megteszem.
Szóval: köszönöm.