2011. október 30.

a szörny

Az úgy történt, hogy vettünk a konyhába egy használt asztalt és kaptunk hozzá 4 széket is. A székekről le volt szedve a kárpit (amit őszintén nem is bánok), így viszont a közelítő tél miatt igencsak hűvös ülés esett rajtuk. Gondolatban már száz és száz szebbnél szebb párnát varrtam rá, de aztán kinyitottam a szekrényem és farkasszemet néztem egy nagy halom 100% műszálas fonállal... 


Szóval egy 6-os horgolótűvel, többszálával létrehoztam ezt a szörnyet - nem szép, de igen hasznos és ami a lényeg: melegíti a... nadrágunkat ;) Lehetséges, hogy varrok alá még egy réteget egy vékony flízzel, vagy igazából nem is tudom.

2011. október 26.

42.

zene elalvás előtt

2011. október 22.

Szótlan vagyok.

Így most csak kép és egy kis info.


Florentine ötlete alapján Catania fonalakból, hármas horgolótű alkalmazásával a képernyőre pöttyintette álmodta ursa minor, az eredetivel pedig összeveted te, Kedves Olvasóm.

2011. október 18.

zene lombhulláshoz

2011. október 17.

terápia

Nemrégiben írt kedvenc fonalboltosunk a kötés-horgolás áldásos hatásairól, amelyet most ezen bejegyzéssel én is igazolni szeretnék.
Ugyanis, mint az ismeretes, egy hete bizony elsétált tőlem egy kedvenc bross és fájó űrt hagyott maga után. Nosza, megfogadva a kedves kommentelők tanácsát, nem hagytam magam ledönteni és horgoltam-nemezeltem két másikat. Úgy tűnik, sikeresen túllendültem a problémán...


A fonalak egyébként turiból származnak, a díszítésként ráhímzett barna gyöngyök (amelyek egyesek szerint erősen borsszemekre emlékeztetnek) pedig egy régesrégen elszakadt rózsafa nyakláncom maradványai. 
Ezekre a kitűzőkre már úgy vigyázok, mint a szemem világára :)

2011. október 10.

in memoriam

Ha emlékezetem nem űz velem tréfát, a dolgok elvesztése bizony nem igazán az én műfajom. Na jó, a gyermekkori kesztyű-ügyeket leszámítva, bár azt hiszem egy idő után megoldottuk azzal a kabátujjon áthúzogatós módszerrel a dolgot. No pontosan ezért érzem nagy veszteségnek azt, hogy a kedvenc brossom vasárnap délután egy bevásárlókörút alkalmával leugrott a zakóm hajtókájáról és azóta már talán új gazdájával boldogítják egymást. Szomorú vagyok. Az első nemezelt kitűzőmről van szó ugyanis, még a nyáron készült el, aztán valahogy nem került fel ide. Bár nem is olyan rég lefotóztam, de valahogy a fényviszonyok nem tetszettek, úgyhogy halogattam a dolgot - nesze neked késlekedés...

Úgyhogy csak ezt a kissé fakó változatot tudom megmutatni -  tudom, hogy nem valami nagy durranás, de nekem mégis nagyon kedves. Volt...


2011. október 4.

őszi zümmögő

este nyolc órához

2011. október 3.

Beszámoló...

... az előző bejegyzésben már felvezetett blogtalálkozóról.
Életem első ilyen rendezvénye volt, éppen ezért nem kis izgalommal és szorongással készültem rá, hiszen jellemzően elég zárkózott szoktam lenni ismeretlen társaságban. A szinte az első perctől oldott, családias  légkör viszont tulajdonképpen majdnem a kezdetektől felülírta bennem ezt a "gyakorlatot", amiért nagyon hálás vagyok a lányoknak. Olyan alapos lelki töltést kaptam, hogy még mindig nem lehet letörölni a mosolyt az arcomról - köszönöm nektek! :)
Egy nagyon kedves gesztussal tettük emlékezetessé ezt az összejövetelt: mindenki készített valami apróságot, amit zsákbamacska formájában kihúztunk. Az én macskám (egy levendulás zsákocska) Erikához került. Mivel az utolsó pillanatban készültem el vele, sajnos elmaradt a kész munka fotója, így csak azt tudom megmutatni milyen alapanyagokból készült:


Én pedig Eszter-Gumipók macskáját fogadtam örökbe:


Íme a helyére került a levendulával töltött puffancs -  a puffancskészítők mesterasszonyától! :))

Köszönöm szépen, Eszter, hazatérve rögtön le is fotóztam a lemenő nap fényében - ami miatt kicsit elüt a valódi színeitől...Hmmm...
A szénhidrátokban és koffeinben sem szűkölködő kézműves mulatság aztán igen hirtelen ért véget - pont mikor kezdtünk belemelegedni a tűcsattogással tarkított eszmecserébe... De azt hiszem, mindez arra sarkall majd minket, hogy mihamarabb megrendeződjön a következő! 
Köszönjük Irenka a profi szervezést!