rövid jelentés, de nem távirati stílusban

Kedves Olvasóim,

örömmel tudatom veletek, hogy megtörtént városunk kézimunkázóinak az első alakuló ülése találkozója a múlt szombaton. Volt ott minden: szemnek csodálatos színek, szájnak ízletes étkek és kéznek finom fonalak ingere.
Hoztam is két zsákbamacskás képet, mert az is volt ismét.

Nóritól kaptam ezeket a vidám poháralátéteket, amiket az unszolás ellenére még mindig nem mertem használni, nehogy jól összekoszoljam őket...

Ezt pedig én adtam és Ági kapta (akinek sajnos nem tudom van-e blogja, ellenben fantasztikus horgolt holmikat hozott mutatóba). És hogy mi ez? Én levendulás fiókgombfityegőnek hívom, de lehet, hogy nem túl praktikus megnevezés. :) 

A mintát annakidején Manka blogján találtam. Csodálatos munkái vannak, érdemes ellátogatni hozzá! 

Fityegőnk a Puppets Perlé gyöngyfonal 50-es számra (névre?) hallgató színével van hímezve.

Beszámoló...

... az előző bejegyzésben már felvezetett blogtalálkozóról.

Életem első ilyen rendezvénye volt, éppen ezért nem kis izgalommal és szorongással készültem rá, hiszen jellemzően elég zárkózott szoktam lenni ismeretlen társaságban. A szinte az első perctől oldott, családias  légkör viszont tulajdonképpen majdnem a kezdetektől felülírta bennem ezt a "gyakorlatot", amiért nagyon hálás vagyok a lányoknak. Olyan alapos lelki töltést kaptam, hogy még mindig nem lehet letörölni a mosolyt az arcomról - köszönöm nektek! :)

Egy nagyon kedves gesztussal tettük emlékezetessé ezt az összejövetelt: mindenki készített valami apróságot, amit zsákbamacska formájában kihúztunk. Az én macskám (egy levendulás zsákocska) Erikához került. Mivel az utolsó pillanatban készültem el vele, sajnos elmaradt a kész munka fotója, így csak azt tudom megmutatni milyen alapanyagokból készült:

Én pedig Eszter-Gumipók macskáját fogadtam örökbe:

Íme a helyére került a levendulával töltött puffancs -  a puffancskészítők mesterasszonyától! :))

Köszönöm szépen, Eszter, hazatérve rögtön le is fotóztam a lemenő nap fényében - ami miatt kicsit elüt a valódi színeitől...Hmmm...

A szénhidrátokban és koffeinben sem szűkölködő kézműves mulatság aztán igen hirtelen ért véget - pont mikor kezdtünk belemelegedni a tűcsattogással tarkított eszmecserébe... De azt hiszem, mindez arra sarkall majd minket, hogy mihamarabb megrendeződjön a következő! 

Köszönjük Irenka a profi szervezést!

KKK, avagy keresztszemes kalandok kezdete

Újabb kézműves kalandra adtam a fejem - lehet, hogy nem férek a bőrömbe? :)

Manka blogját rendszeresen figyelemmel kísérve ismét kedvet kaptam a keresztszemezéshez. A mintát ki is néztem, már a fele készen is van, így ezt most nem tudom megmutatni még. Viszont, ha már a keresztszemeket emlegettem, kerüljön ide egy pár évvel ezelőtti munkám, amely ajándékba készült és legelső darabhoz képest egészen jól sikerült. 

A mintát egy barátnőmtől kaptam, szerintem a netről töltötte le, így a forrást nem tudom megjelölni pontosan :(

Levendulát tart benne a tulajdonos, hogy a molyok ne kóstolgassák a gyapjúholmit a szekrényben.

Még sosem vettem bútort a neten. A múlt hetek egyikében mégis beleszerelmesedtem egy fenyő szekrénybe és jól lecsaptam rá. (fotó később)
Hát ... nem tudom, ezentúl mennyire lesz ez szokásom, tény, hogy jobb ha meg tudom szemlélni vásárlás előtt tüzetesen. Mert mikor felcipeltük, akkor láttam, hogy kicsit nyomi a hátlapja, vagyis ki kell majd cserélnem; az oldalélei a szakszerűtlen szállítás következtében pedig megkarmolva, leverve... Szerencsére ez is orvosolható majd alkalomadtán.

Mivel egy garázsban tárolták kicsit porszagú is. (jogos a kérdés, hogy akkor miért vettem meg?? :))

Ezt a porszagot most szüntetem meg épp, alaposan áttörölgettem, egész nap szellőztetem és ha kész lesz, ezt a levendulával töltött zsákocskát fogom használni az illatosítására.

Tegnap készült, ügyeletben, kézzel.

Respect a Szalag- és zsinórgyár boltjának (sajnos nem az eladóknak...), oda csak úgy fogok ezentúl járni, hogy előtte spórolok, mert képes vagyok a fél fizetésemet otthagyni :)