Ha emlékezetem nem űz velem tréfát, a dolgok elvesztése bizony nem igazán az én műfajom. Na jó, a gyermekkori kesztyű-ügyeket leszámítva, bár azt hiszem egy idő után megoldottuk azzal a kabátujjon áthúzogatós módszerrel a dolgot. No pontosan ezért érzem nagy veszteségnek azt, hogy a kedvenc brossom vasárnap délután egy bevásárlókörút alkalmával leugrott a zakóm hajtókájáról és azóta már talán új gazdájával boldogítják egymást. Szomorú vagyok. Az első nemezelt kitűzőmről van szó ugyanis, még a nyáron készült el, aztán valahogy nem került fel ide. Bár nem is olyan rég lefotóztam, de valahogy a fényviszonyok nem tetszettek, úgyhogy halogattam a dolgot - nesze neked késlekedés...
Úgyhogy csak ezt a kissé fakó változatot tudom megmutatni - tudom, hogy nem valami nagy durranás, de nekem mégis nagyon kedves. Volt...