2012. június 20.

tárgyszerű köszönöm

Íme tárgyszerűsítve a "tanár" köszönete a diáknak, aki segített felfedezni, hogy a tanítás nem is olyan rettenetes dolog, mint amilyennek évekig gondolta.
fonalak: Barka Vitorlás 
tű: 4,5 mm
minta: saját kútfő

És hogy mi a táska története? Elmesélem. 
Minden évben van egy-két kedves diáklány, aki rendszeresen jár be hozzám  a könyvtárba, ezért-azért: könyvért vagy segítségért, de leginkább jó szóért. Ebben a tanévben is így volt: nagyjából szeptembertől F. is sokszor jött be, horgolótűt is hozott magával és rengeteg kérdést pálcákkal, fonalakkal, mintákkal kapcsolatban.
Az áprilisi kolinapon szokás szerint kiállítást rendeztünk, ahová bárki behozhatta a készítményeit és itt F. már egy csodás SBS-t mutatott be. Nagyon büszke vagyok rá, hiszen ősszel kezdte a tudományt és tavasszal már látványos eredménye volt!
Nem mondtam neki ma, mikor átadtam ezt az apróságot, hogy tulajdonképpen nagyon hálás vagyok: segített megerősödni abban a hitben, hogy én magam is jó úton haladok, még akkor is, ha az sokszor nagyon kacskaringósnak is tűnik. Nem mondtam, de itt most mégis megteszem.
Szóval: köszönöm. 

12 megjegyzés:

GumiPók írta...

Csak valami hasonlóan szentimentálisat tudnék ide írni tanár és diák, szülő és gyerek viszonyáról, arról, hogy mennyit tanulhatunk tőlük, és milyen jó, ha ezt tudatosítjuk is magunkban, de azt hiszem felesleges, hiszen te már úgyis pontosan tudod ezt. Úgyhogy inkább azt írom, hogy jó, hogy vannak még olyan tanárok, akik tudatosítják ezt magukban, és akár szavakkal, akár tárgyiasult formában hálásak tudnak lenni a tanítványaiknak. Szép lett a tatyó! :)
Hogy sikerült az ifjú hölgy érettségije?

Zsangyal írta...

Jó ilyet olvasni. :) Gratulálok és kitartást a következő tanítványokhoz is! :)

ursa minor írta...

Köszönöm Eszter! ♥
Épp ma fog szóbelizni, úgyhogy nagyon szorítok neki! Remélem a táska egy kicsit eltereli a figyelmét az izgulásról ;)
Az írásbeli egészen jó lett - és persze neked is nagy-nagy köszönet azért a bizonyos segítségért! :)

ursa minor írta...

Köszönöm Zsangyal! Már irányba állítottam a következőt ;)

Zsuzsa írta...

Amikor tanítottam, mindig megköszöntem a gyerekeknek az órai munkájukat. Nekem annyira természetes, hogy a tanítás nagyon interaktív, kölcsönös, egymást segítő....folyamat! Sok iskolában tanítottam, és a könyvtárba mindig rengeteg gyerek volt-legtöbbször jó szóért mentek oda :-)

GumiPók írta...

Akkor semmi horgolás meg kötés: ujjak keresztbe! :))

Noryta írta...

Miyen kedves vagy! És ez is olyan Orsis táska, olyan szeretet-pak! :) Köszönöm, hogy megosztottad! :)

ursa minor írta...

Nóri, kedves, én köszönöm, hogy hozzászóltál! :)

ursa minor írta...

Igen, ez így lenne természetes, csak hát sokszor mégsem ez történik, Zsuzsa. A könyvtár egy nagyon szerencsés, pozitív energiájú hely, mert nem kell számonkérni tulajdonképpen semmit (kivéve, hogy mikor hozza már vissza a könyvet a gyerek :P) és van idő megbeszélni azt, hogy mi bántja az embert vagy csak olvasott valami nagyon jót és ezt szeretné megosztani...
Nagyon jó, értékes, építő beszélgetések alakultak ki idén is, amikre nagyon kellemes visszagondolnom.

ursa minor írta...

Horgolás, hímzés félredobva! Minden ujjam, ami rajtam található(kezek-lábak) x-ben! Minden érettségizőért. :)))

MrsYarnart írta...

nálunk is nagyon népszerű könyvtáros katika :) gondolom, ugyanazért, amiért hozzád is szeretnek járni. gratulálok a horgolótanárnak és a diáknak is :)

ursa minor írta...

Köszönöm Éva! Én is azt hiszem, hogy nagyon szerencsés vagyok :)